:: Olvasnivalók | Mesék ::

Iván Magda: Betegség és egészség

- Anyu, mesélj nekem! - kérlelte Gábor az édesanyját. - Olyan jó lenne, ha az ágyam szélére ülnél, és mesélnél úgy, mint mikor beteg voltam. Olyan jó betegnek lenni! Mert akkor többet törődsz velem! Megsimogatsz, mesélsz és lekváros palacsintát sütsz!

- Ne beszélj butaságokat, kisfiam! Az egészségnél nincs nagyobb kincs a világon! - csóválta meg a fejét Gábor édesanyja. - Örülj, hogy most egészséges vagy - mondta, és megsimogatta, betakarta kisfiát, majd a konyhába sietett, hogy folytassa a félbehagyott munkát

- Gábor egyedül maradt a gyerekszobában.

- Akkor is jó betegnek lenni! Igenis, hogy jó! - mondogatta.

- Hát ha annyira szeretnél beteg lenni, itt vagyok! Én a Betegség vagyok! - mondta egy morcos, sárga arcú, sárga sapkás, sárga ruhás manó, aki honnan, honnan nem, Gábor szobájában termett, és az ágya szélére ült.

- Te vagy a Betegség? - szeppent meg Gábor.

- Igen, én. Annyit emlegettél, hívtál, hát itt vagyok! És az a szerencséd hogy ma pénteknyúzó szombat van, és éppen tizenharmadika! Mert csak ezen a napon láthat emberfia! De ne locsogjunk olyan sokat! - dohogott a sárgamanó - Azt mondd inkább, hogy tüdőgyulladást, mandulagyulladást akarsz vagy inkább bárányhimlőt.

- Én most inkább azt szeretném, hogy mesélj nekem - mondta már nekibátorodva Gábor.

- Hát ez furcsa egy kívánság! Nem kívánnál inkább szamárköhögést? - ráncolta a homlokát Betegség.

- Nem, én most mesét akarok! - makacskodott Gábor.

- Hát jó, mivel ma pénteknyúzó szombat van és tizenharmadika, és ezen a napon jót is cselekedhetek, nem bújok beléd, hogy megbetegítselek, inkább elmesélem a történetemet.

- Juj, de jó! - örvendezett Gábor.

- Manó még úgysem mesélt nekem! El sem fogja hinni senki, hogy ilyen csoda történt velem!

- Hát akkor mondjam vagy ne mondjam? - morcoskodott a manó.

- Persze, hogy mondjad! Egy szót se szólok többet! - bizonygatta Gábor, s a sárga manóra függesztette kíváncsi tekintetét. Betegség meg már kicsit megenyhülve, kényelmesen elhelyezkedett, mesélni kezdett:

- Valamikor réges-régen, már több mint tízezer éve, az Egészségőrző Manók országában láttam meg a napvilágot az ikertestvéremmel együtt. Én és a testvérem olyan egyformák voltunk, mint két tojás. Ezért az édesanyánk, hogy meg tudjanak különböztetni minket, rám mindig sárga sapkát adott, a testvéremre meg pirosat. Így rajtunk is maradt, hogy Sárgasapkás, Pirossapkás. Így hívott mindet az Egészségőrző Manók apraja-nagyja. Mikor megszülettünk, borsószem nagyságúak voltunk, s ahogy teltek az évek, kisujjnyira növekedtünk. Jó testvérként, nagy egyetértésben, vidáman éltünk szüleink házában egészen addig, míg egy napon a gonosz, betegségosztó Kótyonfity varázsló varázsitalától örökre meg nem betegedtem. E naptól kezdve morcos, mogorva lettem. A testvéremre is irigykedtem, mert ő vidám és egészséges maradt. S mivel neki, meg a többi manótársamnak nem árthattam, ártottam az embereknek. Beléjük bújva úgy, mint Kótyonfity, különböző betegségeket ragasztottam rájuk. Így lettem én egészségőrző Sárgasapkásból Betegség, testvérem meg, aki igyekezett mindit jóvátenni az én gonoszságomat, Pirossapkásból Egészség. Így aztán örök harcban állunk. Ő mindig igyekszik elűzni engem. Egymást kergetve járjuk a világot. Így váltunk jó testvérekből ellenségekké - csóválta a fejét Betegség.

- Ez tényleg szomorú - mondta Gábor. - És hogy gonosz betegségosztó lettél, az nem a te hibád! Az Kótyonfity bűne! ? Nem tudnál megváltozni? Ne m köthetnétek a testvéreddel békességet? - kérdezte Gábor.

- Ha még valaha szóba áll velem, biztosan megpróbálom - ígérte Betegség.

- Szívjatok el egy békepipát, mint az indiánok. Hátha az segít! - javasolta Gábor. - Még hogy tesók, méghozzá ikertesók ellenségek legyenek! Az bizony szörnyű lehet!

- Szörnyű, de még milyen szörnyű! - helyeselt Betegség. - De már futok is! Látod ott, az ablakpárkányon azt a piros képű, piros sapkás, piros ruhás manót, aki az öklét rázza felém? Ő az Egészség! Látod, rám talált! Na, szia, haver! - köszönt el Betegség, s úgy futott, hogy nem is hagyott maga után mást, csak egy pici orvosságszagot.