Tegnap volt napra pontosan egy éve, hogy legelőször léptem be a Heim Pál Onkológiai osztályára. Melindával, Esztivel és Petrával. Sosem fogom elfelejteni! Egy teljesen új szakasz kezdődött az életemben, egy teljesen új [...]

Az Ágyszínház önkéntes munkája a Heim Pál Kórház Madarász utcai belgyógyászatán nagyon izgalmas.Egy tágas, világos játszóházban zajlik a játékos tevékenység, minden héten csupa új arcokkal. Itt olyan kisbetegeket kezelnek, akik [...]

Mi a Gyermekvilág-Ágyszínház Alapítványban picit kakukktojások vagyunk.A Baleseti az egyetlen szolgálati hely, összevetve a többivel, ahol minden héten új arcokat látunk, s van, hogy egyidőben harminc gyerek is [...]

Már egy éve vagyok az Alapítványnál és egyre jobban élvezem, egészen megszoktam a kis csapatunk rendjét. Mi négyen vagyunk a Heim Pálban, és úgy gondolom nagyon jól működünk együtt. Mindenki másban erősebb. Észrevettem, hogy a [...]

Adni jó. Akkor is, ha elcsépelt ez a mondat, akkor is, ha mások ezt nem értik. Egyszerűen magáért, az önzetlen adásért. Ez valami olyan, amiért nem vár az ember viszonzást. Ha mégis megjelenik a mosoly az arcokon, vagy [...]

Pénteken picit korábban érkeztem az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet Gyermek Traumatológiai Rendelőjébe, mint ahogy egyébként szoktam, így még egyetlenegy önkéntes társam sem volt még ott. A váróterem szinte üres volt és [...]

„…Jobb adni, mint kapni…” Nagy igazság van ebben a nagyon egyszerű mondatba. Ezeknek a szavaknak az egyszerűségével vágtam bele az önkéntes munkába az Alapítványnál.Az adás volta [...]

Azon a napon gipszmintákat festő csapatunkhoz egy szőke kisfiú is csatlakozott. Kicsit leszegett fejjel, rólunk szinte tudomást sem véve, rendületlenül vette sorra a mintákat, és festette őket szomorú szürkére, [...]

Hitvallásom szerint az embernek minden nap keresnie kellene a "szigeten" a kincseket, amit alapvetően az ADÁS, vagy a MEGOSZTÁS cselekedetén keresztül kaphat meg. Tekintettel arra, hogy mindannyian az [...]

Az önkénteskedés örömei Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csodaszép kis város, ahol csupa kedves ember élt. A várost hatalmas tisztás és egy gyönyörű erdő vette körül. Itt élte mindennapjait [...]

Kedves Ágyszínházasok! Bocsánatot kérek, hogy az augusztusi megbeszélésünkön nem lehetek köztetek, de jelenleg a tiszadobi gyermekotthonban és a tiszalöki értelmi fogyatékosok otthonában [...]

Nagyon sok dologban segít nekem az alapítványi szolgálat. Az igazat megvallva nem gondoltam volna, hogy bírni fogom lelkileg, hiszen eddig nem sok közöm volt a kórházi léthez, a gyerekekhez, az egész szituációhoz. Jól érzem [...]

Minden héten várnak minket, számítanak ránk. Érezzük,hogy szükségesek vagyunk másoknak. Szép és felemelő érzés adni másoknak egy cseppnyi szeretetet, ami talán a mi szemünkben kevésnek tűnik,de a beteg és elesett gyermekek és [...]

Mindannyian voltunk kezdő önkéntesek,emlékszem,mennyire izgultam az első foglalkozás előtt.Aztán hamar megtanultam,hogy a legfontosabb a jelenlétünk,az,hogy megyünk minden héten rendszeresen ugyanabban az [...]

Nem olyan rég csatlakoztam az Alapítványhoz. Voltam velük klubdélutánon, őszinte kedvességgel találkoztam. Érdekmentes mosolyokkal,lelkesedéssel.Nem is kérdeztem meg, miből,hogyan gazdálkodnak,hány éve alakultak,s bár nem [...]

Mióta megírtam az első jelentkező levelemet,már háromszor jártam a gyerekeknél a Heim Pál Kórházban. Két hete voltam egy kis összejövetelen is, ahol láttalak Titeket beszélni az Alapítvány munkájáról, az örömeitekről, [...]

Ismét elindult az ESZTERLÁNC csoport, ezúttal új helyre, a Heim Pál Kórház neurológiai osztályára, meseelőadást tartani, meséket játszani. Siettünk a 3-as villamoshoz, a villamosvezető nagyon figyelt ránk, [...]

Néhány évvel ezelőtt történt, amikor először csatlakoztam az Ágyszínházas csapathoz. Készültünk a kórházba a gyerekekhez. Két jelmezünk volt. A Mikulásé és egy nagy kengurué. Egy fiú a csapatból, lett a Mikulás és én (amúgy sem apró - [...]