Vallomások

Átballagni a Heim Pál Kórházba?

Hitvallásom szerint az embernek minden nap keresnie kellene a "szigeten" a kincseket, amit alapvetően az ADÁS, vagy a MEGOSZTÁS cselekedetén keresztül kaphat meg. Tekintettel arra, hogy mindannyian az Önző énünkre hallgatunk a legtöbbször, így az ADÁS áldásait csak ritkán élvezhetjük.

Nekem is sokszor csütörtök esténként sokkal könnyebb lenne az üzleti vállalkozásomban az ügyféllel vagy a munkámmal foglalkozni, mint felállni 16 ,45-kor , eldobni mindent, telefont, mailt, stb. és átballagni a Heim Pál Kórházba és ténylegesen odafigyelni a gyerekekre. Nem könnyű, nem is vagyok képes mindig megcsinálni. Előfordult már, hogy lemondtam valami bokros teendőre hivatkozva az Anikónál, vagy az Annamarinál és utána meg kellett küzdenem a lelkiismeret furdalással, előfordult, hogy ugyan elmentem és lélekben, vagy fejben nem is voltam jelen.

Egyik felvázolt megoldás sem szólt a kincskeresésről. Viszont azok az alkalmak amikor minden tekintetben-100%-ban oda tudtam figyelni a gyerekekre, igen nagy tanítással szolgáltak . Valamire mindig tanítottak , akár egy mosollyal, egy mókás megjegyzéssel, az egymásra odafigyeléssel, stb- Ilyenkor legalább néhány másodpercig felvillantak olyan képek bennem, hogy , milyen jó lenne, ha képes lennék a mindennapi életemben én is mindig segítőkész, és proaktív maradni.

Sajnos én is elbukok néha ebben az Élet-nek nevezett vállalkozásban, de arra már rájöttem, hogy csak úgy tudok több Fényt allokálni, ha minél többet adok. ( Odafigyelésben, mosolyban, megosztásban, türelemben, kitartásban proaktivitásban)

Erre pedig az egyik legjobb gyakorlótér az Ágyszínház!

ÉVA



<< Vissza