Vallomások

Adni jó

Adni jó. Akkor is, ha elcsépelt ez a mondat, akkor is, ha mások ezt nem értik. Egyszerűen magáért, az önzetlen adásért. Ez valami olyan, amiért nem vár az ember viszonzást. Ha mégis megjelenik a mosoly az arcokon, vagy amikor arra kérnek, hogy ne menjek még el, játszunk még egy kört, az csak ráadás.
Az emberek benne élnek a kis világukban, legyen az akármilyen is, a maguk örömével, vagy a maguk poklával összezárva. Onnan szinte alig vagyunk képesek kipillantani, nem hogy kilépni. Persze én is tölthetném másképp a hétfő estéimet. Bevállalhatnék még két magántanítványt a munka után, vagy túlórázhatnék benn a cégnél, ahol soha sincs vége a feladatoknak. Nekem a hétfő délután az Ágyszínházról szól. Kiszakadok a kis világomból, és egy másikba merülök bele. Ilyenkor mindent elfelejtek, csak a gyerekek léteznek, és a játék, amit együtt játszunk.

Mészáros Andrea


<< Vissza