Vallomások

Másfél órát futkározok a folyosón

Már egy éve vagyok az Alapítványnál és egyre jobban élvezem, egészen megszoktam a kis csapatunk rendjét. Mi négyen vagyunk a Heim Pálban, és úgy gondolom nagyon jól működünk együtt. Mindenki másban erősebb. Észrevettem, hogy a "top kézműves" dolgok a gyurmázás és a gipszfestés. Gipszfigurákból lassan kiállítást tudnánk szervezni, mert az egy olyan tevékenység nálunk, amit nem lehet abbahagyni.

Inkább a nagyobbacska gyerekekkel szoktunk foglalkozni, de volt már szerencsém festeni és gyurmázni, színezni két éves gyerkőccel is. Ebben az a legjobb, hogy sokszor találkozunk olyan csemetékkel, akik nálunk próbálják ki ezeket, és csodás dolog mikor megfesti a kisgyerek az első gipsz figuráját, kap rá mágnest, majd a szülő lelkesen mondja, hogy"ezt kitesszük a hűtőre". Vagy mikor elpityeredik valaki és fújunk Neki egy lufit, rajzolunk rá és már nyoma sincs a könnycseppeknek.

A másik nagyon fontos történet a beszélgetés. Vannak olyan gyerekek, akiket kérdezgetni kell, de vannak, akik maguktól mesélnek. Mindenesetre nagyon jó kapcsolatot teremteni Velük. Aztán ott van az, mikor mi tanulunk a kisebbektől, olyan ötleteik vannak, hogy néha csak ámulunk-bámulunk. Egyszerűen zseniálisak a gyerekek. Van visszajárósunk is, az Eszti, aki mindíg nagyon vár minket, a család is olyan kedves velünk, és ilyenkor nagyon jó, ha Ő nekiáll alkotni valamit. Eszti az, akinek az Erzsi mindíg kitalál valami újat, szóval akad kihívás bőven. A másik a Blanka, akivel ha kell másfél órát futkározok a folyosón , mert Ő ezt igényli.

Nekem a szolgálatom szakmailag is egy tapasztalat, mivel szociális munkásnak tanulok és a gyermekvédelemben szeretnék elhelyezkedni. Szóval nagyon jó komplexen nézni az egész szolgálati munkánkat. Összegezve, én vagyok nagyon hálás a gyerekeknek és a szülőknek, hogy bizalmat szavaznak nekünk, és ha csak kis időre is de kiszakadhatunk ők is és mi is a valóságból.

Vinis Apolka


<< Vissza