Vallomások

Az első évem a Heim Pálban

Tegnap volt napra pontosan egy éve, hogy legelőször léptem be a Heim Pál Onkológiai osztályára. Melindával, Esztivel és Petrával. Sosem fogom elfelejteni! Egy teljesen új szakasz kezdődött az életemben, egy teljesen új világ tárult ki előttem.

Írtam róla egy kis összefoglalót a barátaimnak, és szeretném Veletek is megosztani.

Azon a napon amikor először mentem az osztályra nem tudtam még mi vár rám. Akkor még azt gondoltam, hogy csak játszani fogunk....
Az első gyerkőc, akinek az ágya mellé leülhettem: Márk volt. Ő is új volt ott, én is. Sosem fogom elfelejteni a mosolyát, amikor a kezdeti ismerkedés után kiderült, hogy lány létemre tudok pókerezni! Onnantól hármasban játszottuk a partikat az Apukájával, és csudijó délutánt töltöttünk együtt.
A repertoár ezután folyamatosan bővült, és a kártya mellett helyet kapott a híres házi készítésű gyurma, a csillámtetkó, a vasalósgyöngy, a gipszfestés, a repülőhajtogatás, építőkockázás, labdázás, lufizás, bújócskázás, mesélés, activityzés, és csupa egyéb mókás dolog. Én pedig egy személyben lettem: gyurmás néni, tetkós lány, Nanita, doktornéni, bölcsisnéni, pszichológusnéni, társalkodónő.... és a lista egyre csak bővült...

És mindamellett, hogy kimondottan azért mentem, hogy én adjak: rengeteget kaptam és tanultam! Példát kaptam a kis hősöktől a feltétel nélküli szeretetről, önzetlenségről, kitartásról, élni akarásról, a megbocsátás, a szeretet, az őszinteség erejéről és gyógyító hatásáról!

Csuda egy csapatba csöppentem, hálás vagyok az önkéntes társaimnak nagyon a közösen átélt pillanatokért! Új barátságok születtek, régi barátságok mélyültek el. Hálás vagyok mindenkinek, aki valamilyen formában a részese volt ennek a csodának!

Kis Hőseim: gyógyuljatok meg minél hamarabb!❤️
És akit érint: jövő héten találkozunk és folyt köv.... hálás vagyok, önkéntes vagyok, ágyszínházas vagyok!
Ezzel kívánnék áldott húsvéti ünnepeket!
> És jövő hónapban találkozunk!
> Szeretettel,
> Velkei Anita


<< Vissza