Vallomások

Az Ágyszínházról

Zsellér Piroska
Az Ágyszínház tevékenységének bemutató elemzése

"A kutatásom során a másik nagy kérdés csoport a motivációk feltérképezése volt.
Megnézve, hogy a gyermekekkel kialakuló kapcsolatot hogyan ítélik meg az önkéntesek, a válaszok változóak voltak. Ebből arra lehet következtetni, hogy a több éves tapasztalattal rendelkező önkéntesek a sok, gyermekkel történő találkozás összes tapasztalatát figyelembe véve válaszolták meg a kérdést. Ezt azonban többféle módon magyarázták meg. Volt, aki a családi háttér fontosságát emelte ki, mások inkább konkrét jellemzőket említettek, mint például a megnyílást, a lelkesedést, a pozitív élmények közösségi megélését.Ebben a kérdésben megfogalmazott válaszokat feltehetően az élményterápia jótékony hatásai is befolyásolják, amit a szakirodalom is megemlít.

Kíváncsi voltam a szülőkkel kialakuló viszonyra is. Hasonlóképpen, mint a gyermekek esetében itt is megemlítésre került az interjúkban a változó jellemző, de leginkább jónak ítélték meg a szülőkkel kialakuló viszonyt. A viszonyról részletesebben beszélő interjú alanyok első sorban a találkozások számától tartották függőnek a kialakuló viszonyt.

Arra a kérdésre, hogyan fogadják a szülők a foglalkozást, három típusú válasz érkezett: a beszélgetés, a közös játék és a foglalkozás ideje alatt nyíló pihenési lehetőség került megfogalmazásra. Ezekből arra ehet következtetni, hogy a szülők számára a közös foglalkozás hasznos időtöltés a kórházi keretek között, illetve a pihenés és a feltöltődés lehetőségét egyaránt magában rejti.

Ebből azt a következtetést is le lehet vonni, hogy a foglalkozással az önkéntesek nem csupán a gyermekeknek tudnak segíteni, hanem a beteg gyermekükkel a kórházban tartózkodó szülőknek is, ami pozitívan hat a szülőkre s így közvetetten a gyermekekre is.\"

Részlet a szerző szakdolgozatából, melyet a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karának védőnői szakára nyújtott be 2019 márciusában.



<< Vissza